[Veled, de nélküled]

Veled vagyok, és mégis nélküled
Kezem érted egyre megremeg.
Szívem dobbanását bárki meghallja
De süket füleid talán már soha.
Hallgatlak téged, de másról beszélsz
Folyton csak fájdalom amit mesélsz.
Zokogok belül, mindjárt meghalok
Az őrület elől inkább elfutok.
Ahogy nézlek téged, hideg vagy
nem hatnak meg a szép szavak.
Hiába sírok könnyezek,
Hidegen néznek a szép szemek.
Bánatomban ordítok
De mégis inkább meghalok.
Minden szavad meggyílkol,
De mindezekért kárpótol,
Egyetlen csókod mit szánalomból adsz,
Az is h engem el teljesen nem hagysz
Ezért némán tűrök mindent
Nyugodt vagyok itt bent,
mert akármi történik veled vagyok,
álmomban mindíg hozzád simulok.
Vágyaim éjjel mind beteljesülnek,
Ez elég most talán nyugtalan szívemnek.
A nappalokat át kell vészeljem,
De az éjjeleknek élem az életem.
Szeretlek, súgom, és máris jön a válasz
Tudom, és ezzel sokat nem ártasz.
De ölelj meg kérlek ha ezt mondod,
És jobb lesz majd nekem ha gondolod.
És bármi történik egyet ne feledj
De suttogom halkan nehogy felébredj:
Szeretlek mindíg, bármi áron,
Te vagy a legjobb e világon....

Horváth Erika
2008.