[El nem múló szerelem... vagy mégsem?]

Emlékszel még e szép szavakra?
Az álnok bókra s a mosolyokra?
Emlékszel a régi jóra?
Mért nem vált hát ez valóra?
Szemeimben könnycsepp csillan
S szavaidban penge villan.

Szerelmed irántam örök és végtelen?
Nem kicsim, ez halvány érzelem.
Nem tudod meddíg, s miként maradok meg neked?
Már nem számít, hogy veled vagyok s fogom kezed.
Éltető levegő eleme? Az vagyok?
Fullasztó kéngáz, pusztítok, gyilkolok.
Fontos hogy ölellek, s csókollak?
Miért hazudtál? Mond szívem, hallgatlak.
Próbáltam pusztítani ami benned van
Sikerült kedvesem, titokban.
Supernova, szívem, talán az vagyok.
Életedből gyorsan tovasuhanok.
Szétszakítani nem lehet?
Talán nem, de te megtetted.
Mindörökké szeretsz? Azt én kétlem
De kiszívhatod még az összes vérem.
El vetted ami kellett, elvitted messzire
És itt hagytál engem egyedül, ennyire.
Lásd be édes, hazug szavú voltál,
Én elhittem, s te mégis magamra hagytál.
Leírhatatlan csodából lettem elpusztult tetem
Rámtaposni, belémrúgni, ez lett a végzetem.
Szerelmem irántad örök és végtelen,
De édesem, ez csak egy halvány érzelem.

 

Horváth Erika

2008